INVASOR
KÖZÉPTÁVÚ EDZÉSTERVE

H E T I  E D Z É P R OG R A M
Hétfő: 1500m-es galoppedzés
Kedd: 2000m-es galoppedzés
Szerda: pihenőnap
/délelőtt lószauna, délután futószár/
Csütörtök: galoppedzés terepen - 1300m
Péntek: 1800m-es háziverseny
Szombat: pihenőnap
/délelőtt legelő, délután séta a központ körül/
Vasárnap: tereplovaglás
 

ELŐKÉSZÜLETEK  / ÁPOLÁS, NYERGELÉS /
Ahogy kinyitom az istállóajtót, megcsap a trágya, a széna és a lovak megszokott illata. A lovak álmosan tekintgetnek ki a bokszaikból, csak Invasor toporog türelmetlenül a reggelijére várva. Elindulok a boksza felé, de útközben minden lóhoz van egy-két kedves szavam. Megsimogatom Ivi fejét majd megyek a takarmányosba és kimérem a reggelijét, hozzákeverek egy kis vizet végül odaadom neki. Amég eszik, a nyergesből kihordom a felszereléseinket a boksz elé. Mire mindent összeszedek, Invasor végez is az evéssel, ezért kötőfékkel és vezetőszárral a kezemben belépek hozzá. A fejére teszem a kötőfékét, hozzákapcsolom a vezetőszárat, szélesre tárom a csúsztatható bokszajtót, kivezetem az istállófolyosóra és az egyik kikötő-karikához biztonsági-csomóval kikötöm. Először gumivakaróval fellazítom a szőrébe ragadt koszt, utánna egy puhább szőrkefével tisztára kefélem. Egy enyhén nedves ronggyal fényesre törlöm a szőrét, majd sörényfésűvel kifésülöm a sörényét és a farkát.. A patáit kikaparom és ellenőrzöm hogy nem lazultak-e meg a patkószögek. A lábait egy gyökérkefével tisztítom meg. Alaposan végignézem minden porcikáját, nincs-e valahol seb rajta, megvizsgálom az inait is. Egy sárga szivaccsal megtisztítom az orrlyukai környékét, egy pirossal a szemkörnyékét és egy kékkel a végbélnyílása körüli részeket. Ezzel meg is volnánk, jöhet a nyergelés. Ráfektetem a hátára a nyeregalátétét, ráhelyezem a pehelykönnyű, fekete galoppnyerget és lazára csatolom a hevedert. Leveszem a kötőfékét, majd a fejébe húzom a kantárt. Beállítom a csatokat, végül feltekerem a lábaira a fehér fáslikat. Kezembe veszem a cuccaimat és az istálló elé vezetem Invasort. Itt lehúzom a kengyeleket, meghúzom rendesen a hevedert, mégegyszer ellenőrzöm a felszereléseket majd nyeregbe szállok.

BEMELEGÍTÉS / HOGY INVASOR NE SÉRÜLJÖN LE /
Besétálunk a 2000m-es galoppályára és lépünk 10 percet. Ezután tempós ügetésre váltunk, majd 1000 méter megtétele után lépünk 200 métert. Most 400 méter ügetés, végül 800 méter lassú galopp következik. Ha visszaértünk a stargépekhez, egy segítő bevezet minket az egyik startbokszba. Zsokéülésbe helyezkedek, felveszem a szármértéket és amikor megszólal az indulást jelző csengő, jelt adok Invasornak. Pontosan kapjuk el a rajtot, 100 méter galopp után vissza is veszem lépésbe és újra a startgépek felé irányítom. A segítő megint bevezet minket. Amint kinyílik előttünk az ajtó, erőteljesen meglódulunk. A belső körívre irányítom Invasort, 200 métert hagyom sprintelni majd kicsit lassítom. 400 méternél szárat engedek, hagyom, had nyújsta a lépteit. 800 méterig hagyom menni, ezután fokozatosan felveszem lépésbe és megpaskolom. Kezdődhet az igazi edzés.

HÉTFŐ / ÁTLAGOS TÁVÚ EDZÉS /
Lépésben visszamegyünk az indítógépekhez. Egy segéd bevezet minket, Invasor gond nélkül beáll. Miközben elhelyezkedek a nyeregben, Ivi kicsit türelmetlenkedni kezd, ám nem sokáig kell várnia, hamar kicsapódik a kapu és megszólal a csengő. Ménem cseppet sem tétovázik, hatalmas energiával robban a pályára és a belső körív felé veszi az irányt. Érzem, ahogy egyre gyorsul, de közepes tempónál nem engedek neki többet menni. Csalódott fejrázással veszi tudomásul, hogy neki "csiga módjára" kell galoppoznia, habár szerintem azért így sem vagyunk éppenséggel lassúak. 700 méterig nem engedek neki, de itt egy kicsit lazítok a száron, amit örömmel vesz tudomásul és gyorsabb tempóra vált. 1000 méternél kiengedem a szárakat, ráhajolok a nyakára és a tudomására hozom, mostmár mehet. Rögtön fokozza a sebességet, majd elképesztő iramot kezd diktálni. Seperc alatt elsuhanunk az 1500 m-t jelző oszlop mellett, mire beleállok a kengyelekbe és fokozatosan visszaveszem lépésbe.

KEDD / LEGKEMÉNYEBB EDZÉSÜNK /
A segítő bevezet minket egy startbokszba és hátul becsukja mögöttünk a kisajtót. Tizedmásodpercek alatt felkészülünk az indulásra: zsokéülésbe helyezkedek, megpaskolom kicsit ideges lovam nyakát, szárakat fogok. Mikor az előttünk lévő kapu kicsapódik, kilövünk. Most többet fogunk menni, mint tegnap, jobban tartalékolni kell az enregiáinkat. 300 méterig engedem Ivit tetszőleges tempóban menni, majd kicsit lassítom. 1300 méterig haladunk közepes tempóban, itt picit gyorsítunk, végül 1500 méternél kiengedem a szárakat, amennyire csak tudok, ráhajolok a nyakára és kezemmel szinte nyakát masszírozva bíztatom. Azonnal nekilódulunk, de 1900 méternél Invasor lassulni kezd. -"Mi a baj, nagyfiú?" - kérdezem tőle, de hamar rájövök, csak egy kicsit lankadt a figyelme, amiért egyáltalán nem hibáztatom. Egy kicsit meglengetem a szeme előtt a pálcámat, jelezve neki, hogy hol van, Invasor pedig azonnal kapcsol és ismét "begyújtja a rakétáit". Mintha csak bocsánatkérésnek szánná, az utolsó 100 métert olyan tempóban teszi meg, amit még életemben nem éreztem rajta. 2000 méternél lassítani kezdünk. Visszaváltunk ügetésbe majd később lépésbe. Megmasszírozom a marját, mert azt olvastam, hogy a lovak így kedveskednek egymásnak. Invasor ezt hálás horkantással megköszöni és hátrafordítja a fejét, csak hogy megrágcsálhassa a nyeregalátétet. Nevetve, de óvatosan, nehogy meghúzódjon a nyaka visszafordítom a fejét és lesétálunk a pályáról.

SZERDA / KÉNYEZTETÉS ÉS EGY KIS MOZGATÁS /
Ma a szokásos előkészületek és ápolás után nem kezdek el nyergelni, hanem eloldozom a biztonsági csomót, amivel Ivit kikötöttem és a lószauna felé kezdem vezetni. Izgatottan hegyezni kezdi a fülét, csodálkozik, hogy miért nem kezdem el nyergelni és hogy egyáltalán hova megyünk? Lovam imádja a szaunát, ezért gondolom biztos örülni fog, ha megtudja, hova is készülök vele. Amikor megérkezünk az úticélunkhoz, kikötöm a "gépezet" alá és bekapcsolom a szaunát. Miközben jóleső sóhajtások közepette élvezi a helyzetet, elmegyek a nyergesbe a nyeregért, a kantárért, a nyeregalátétért és a fáslikért. Leülök az Invasorral szemben lévő padra és alaposan megtisztítom a nyerget és a kantárt, majd vékonyan kenek rájuk egy kis bőrolajat. Ezután gyökérkefével tisztára kefélem a nyeregalátétet meg a fáslikat. Ha megvagyok, elteszem a felszereléseket, odalépek Ivihez és lekapcsolom a szaunát. Gyorsan, nehogy telivérem megfázzon ráteszem az istállótakaróját. Visszavezetem a bokszába, de másfél óra múlva kiengedem a karámba. Délután kettőkor újra elmegyek lovamért, aki szerencsére nem feküdt le és egyébként is rajta volt egy takaró, ezért ápolnom sem kell. Leveszem róla a takarót, rácsatolom a kötőfékére a futószárat, fogok egy ostort és kivezetem az istállóból. Invasorral a nyomomban belépek a körkarámba, ahol futószárazni szoktam. Kiküldöm balkézre, 15 percet léptetem, 5 percet ügettetem és vágta előtt 5 percet megint léptetem. Ekkor csattintok az ostorral és kiadom a parancsot -"Vágta!" Invasor egy kicsit talán túlzásba viszi a vágtát, egyre gyorsulva galoppozik körülöttem. Pár perc után visszaveszem ügetésbe és megpróbáljuk mégegyszer a feladatot. Mostmár sikerül Ivinek rendes tempóban mennie ezért 5 perc múlva átcsatolom a futószárat másik kézre. Itt is végrehajtjuk amit balkézen csináltunk, de Invasor bakolgatni kezd. Nem törődök vele, ezért egy idő után abba is hagyja a bohóckodást. A 15 perces lépés a futószárazás végére marad. 

CSÜTÖRTÖK / FŐ A VÁLTOZATOSSÁG /
Bármilyen furán hangzik is, ma galoppedzést tartunk Invasorral, méghozzá terepen. Ez úgy lehetséges számunkra, hogy van egy hosszú, füves egyenes út a Nouvelle Lune Lovasközpont közelében, ami 2000m-es és 100 méterenként póznák vannak felállítva. Hetente minimum egyszer mindig kihozom ide Ivit, hogy egy kis változatosságban legyen része. Az előkészületek után nem hajtjuk végre a szokásos bemelegítésünket, hanem elindulunk a birtok kapuja felé. A kapu előtt megállítom lovamat, aki természetesen táncol és nagyokat horkantgat izgalmában. Leugrok magas hátáról, kinyitom a kaput, ami nyikordul egyet... Invasor erre rémülten felágaskodik, de szerencsére gyorsan sikerül megnyugtatnom. Kilépünk a Lovasközpont területéről, gyorsan becsukom magunk mögött a kaput és fürgén nyeregbe pattanok. Elsétálunk az erdő felé, de hirtelen egy motoros elhúz mellettünk... Még végiggondolni se marad időm, hogy mit tegyek, már érzem is, ahogy gyönyörű telivérem megfeszíti alattam az izmait és eszelős bakolásba kezd. Igyekszem megnyugtatni, ami úgy 10 perc múlva sikerül is. Invasor teljesen leizzadt és szuszog, ezért az erdő végéig lépünk. Itt egy kis mező tárul a szemünk elé. Összeszedem a szárakat és csettintek a nyelvemmel. Egyenletes, pattogós ügetésben megyünk körülbelül másfél kilométert majd megint lépésre váltunk. 5-6 perc után rövidvágtába kezdünk, ami ideges lovamnak nem igazán sikerül, de én kitartóan küzdök ellene. Amikor már végképp nem bírom tovább, ügetésre, majd lépésre veszem vissza. Pár perc múlva elérünk / végre / a Mi galoppösvényünkre. Megállunk a 0 méteres jelzésnél. Rövidítek a kengyeleimen, felhelyezem a védőszemüvegemet, zsokéülésbe helyezkedek, várok pár másodpercig majd jelt adok Invasornak a galoppra. Ő persze elképesztően örül, de azért látszik rajta, szokatlan neki egy ilyen helyen galoppozni. 600 méterig úgy-ahogy tartjuk a közepes tempót. Utánna kicsit engedek a szárakon, majd 900 méternél teljes szabadságot adok Invasornak, aki szépen megnyújtja a vágtaugrásait. Miközben száguldunk, elámulok az alattam egyenletesen dolgozó izomzat munkáján. Amikor elérjük az 1300 métert, fokozatosan lassulunk lépésig. Még egy kicsit ügetünk, 2000 méternél viszont lépünk és hazafelé vesszük az irányt. Az utolsó 3 km-t lépésben tesszük meg.

PÉNTEK / FELKÉSZÜLÉS AZ IGAZI MEGMÉRETTETÉSEKRE /
Ma délelőtt, miután az etetés és a rendes ápolás megvolt, úgy döntök, egy kicsit kicsinosítom Invasort a "versenyre". A sörényét bebogyózom, a patáit lekenem patazsírral, a farkát még alaposabban kifésülöm. Ezek után egy vékony istállótakarót terítek rá és visszavezetem a bokszába. A lovascuccaimat kimosom/megtisztítom. Ivi felszereléseit is alaposan letisztogatom, Délben kap egy kis zabot, de nem sokat. 2 órakor érkeznek az ismerőseim, akik ellen versenyezni fogunk. Köszönök nekik, majd gyorsan visszamegyek az istállóba. Felnyergelem Invasort és kisétálunk a többiekhez. Minden telivér izgatott, zsokéik nem sokkal kevésbé. Nyeregbe szállunk, közösen bemelegítünk és kihúzzuk a rajtszámokat. Mivel öt telivér érkezett, összesen hatan versenyzünk. Az ötös startkaput kapjuk, ami eléggé a pálya szélén van, de ha jól kapjuk el a rajtot, akkor nem lehet semmi gond. Bevezetnek minket a starbokszokba. Invasor a beállásnál variál egy kicsit, de azért csak sikerül hamar bevezetni. Elhelyezkedek a nyeregben, megpaskolom a nyakát, kézbeveszem a szárakat és lovammal együtt várok. Amikor megszólalnak az indulást jelző csengők, jelt adok Invasornak. Elég jól kapjuk el a startot és most a második helyen, a belső köríven galoppozunk egy fekete kanca mögött. 800 méternél látom, hogy az egyik telivér elkezd feljönni mellénk. Nem törődök vele, még nem fenyeget különösebben veszély. 1200m-nél mindenki gyorsítani kezd, ezért mi is így teszünk. A lovak még nem harcolnak a jobb helyekért, de még lesz itt nagy hajrá =). Gyanúm beigazolódni látszik, amikor egy szürke kanca elhúz mellettünk. Invasor persze felhúzza magát és meg is próbál utána menni. Tudom, hogy semmi értelme nem lenne harcolni vele, úgyis erősebb ezért engedek a száron. Lovam rögtön gyorsítani kezd, de mostmár a mezőny többi tagja is meglódul. 1400 méternél teljesen hosszú szárat adok Invasornak, aki hatalmas vágtaugrásokkal kezdi a sprintet. Másodpercről másodpercre csökken köztünk és az első két ló között a távolság. Leelőzzük az eddig előttünk haladókat és már a szürke ló marja mellett vagyunk. Őt is könnyűszerrel magunk mögé utasítjuk és elsőként fordulunk be a célegyenesbe, Miközben repülünk előre már úgy érzem, semmi nem állíthat meg minket. Hát tévedek. Hirtelen egy sprinter típusú, sárga mén húz el mellettünk. Telivéremnek nem sok biztatás kell, megy ő magától is. Fej-fej mellett, 5 méterrel a többiek előtt küzdünk az első helyért. Hol a másik telivér, hol Invasor feje van előrébb.... A célba is így érünk be. Fokozatosan lelassítom Invasor szédületes tempóját, amin így utólag bevallom magamnak, eléggé meglepődtem. Szeretettel megpaskolgatom mindenhol gyönyörű paripámat, hiszen elképesztően futott ma. A célfotó alapján Ivi orra fél centiméterrel előrébb volt, így mi nyertük a versenyt. Gratulálok a többi zsokénak, akik fülig érő vigyorral bevalják nekem, nem néztek ki ebből a csúnyácska csikóból ekkora versenyszellemet. Én erre csak elmosolyodok...

SZOMBAT / JÓL MEGÉRDEMELT PIHENÉS, MINIMÁLIS MOZGÁSSAL /
Reggel Invasort le sem ápolom, úgysem lenne értelme, hiszen megy ki a legelőre és mire délután bevezetem, tiszta sár lesz, ezért kaja után vezetőszárat csatolok a kötőfékéhez, szélesre tárom a bokszajtót és kivezetem izgatott telivéremet. Kinyitom előtte a legelő kapuját, lecsatolom a vezetőszárat, mégegyszer megpaskolom majd becsukom magam mögött a kaput. Ivi csak néz rám csodálkozva, mármár szinte szemrehányóan, mire elnevetem magam, átmászok a kerítésen és adok neki egy répát. Ezután játszani kezdek vele... Meglegyintem felé a vezetőszárat, mire ő elgaloppozik, pár méterre tőlem megáll, amikor odaérnék hozzá megint elvágtat. Miután megunja a játékot megsimogatom gyönyörű fejét és ott hagyom. Délután 3 körül érek vissza és mosolyogva veszem tudomásul, Invasor szépen meghempergett a sárban. Bevezetem a patamosóba, itt kikötöm biztonsági csomóval és hozom a slagot. Langyos vízzel lemosom róla a sarat, utánna egy szivacsra lósampont teszek, alaposan átdörgölöm vele mindenhol ezután langyos vízzel ismét lemosom. Tajtékvonóval kihúzom a szőréből a fölöseges vizet, kikaparom a patáit egy patakaparóval és még amég nedves, kiséfülöm a sörényét meg a farkát. Mivel az istálló fűthető, ezért hidegben sem fázhat meg semmiképpen sem. Miután megszáradt, egy tiszta, könnyű istállótakarót teszek rá és kivezetem az istállóból. Egy egy órás sétát teszünk a Lovasközpont körül, amin Ivi nagyon jól viselkedik és amit eszméletlenül élvezek, szerintem a lovam is.

VASÁRNAP / LAZÍTÓ TEREP /
Miután az előkészületekkel megvagyok, kivezetem Invasort az istállóból és nyeregbe szállok. Kilovagolunk a Nouvelle Lune Lovasközpont kapuján és egy domb felé vesszük az irányt. Fantasztikus érzés a természetben, egy gyönyörű telivér hátán ülni, aki ugyanúgy élvezi a nyugalmat, amit a vadon áraszt, mint én. 2 kilométer megtétele után lassú ügetésre váltunk, már amennyire azt egy puskaporos hordóra hasonlító telivéren lehet. Felügetünk a dombra, a tetején lépésre lassítunk és lesétálunk róla. Ezután egy kis völgybe érünk, itt lefelé megpróbálkozunk egy kis rövidvágtával. Lovam felcsapja a fejét és jó szokásához híven galoppozna, de ezúttal visszafogom. Hamar veszi az adást és nyugisabb tempóra vált. Keresztülvágtázunk a gyönyörű völgyön majd beérünk az erdőbe és lelassítunk lépésbe. Ivinek meg se kottyan ez a kis vágta, de azért örül a lépésnek. Hamarosan kiérünk egy mezőre, amin egy patakocska folyik keresztül. Ügetésben megindulunk a patak felé, majd lépésben átgázolunk rajta, mivel elég sekély a vize. Ezután az erdei ösvényen ügetni kezdünk, majd pár kilométer múlva feltűnik előttünk egy domb, ami az előzőnél jóval nagyobb. Rövidvágtában felvágtázunk rajta, ügetésben leügetünk majd a szántóföld szélén lépni kezdünk. És pár perc múlva feltárul előttem az egyik kedvenc tereprészem, egy 2 kilométer hosszú, végtelennek tűnő mező. Először ügetni kezdünk, majd 500 méter megtétele után vágtába ugratom erőtől duzzadó ménemet. Párszáz méter múlva viszont hosszú szárat engedek és hagyom, Invasor had menjen a saját tempójában. Rögtön átvált "galopp" üzemmódba és megnyújtja lépteit. Ismét elönt az a jól ismert világszeretet, amikor mindent úgy szeretek, ahogy van, mindenkit szeretek, de leginkább csak Invasor és én létezünk, mi vagyunk a középpontban, az örökkévalóságig csak galoppozunk és soha el nem fáradunk. Lovam izmai hullámoznak gyönyörű, fénylő szőre alatt, néha prüszköl és csak úgy falja a métereket. Hamar végigérünk a mezőn és lépni kezdünk. Mindkettőnknek jólesik ez a galopp, úgyérzem, Ivi is nagyon felélénkült tőle. Kis idő múlva ügetésre gyorsítunk, átmegyünk egy dombocskán és innentől már hazáig lépünk.

LEVEZETÉS / MERT EZ IS FONTOS /
A kikötőhöz vezetem Invasort, leveszem róla a nyerget majd elkezdem sétáltatni. Amikor már teljesen helyre állt a szívverése és leszáradt, visszavezetem a kikötőhöz. Letekerem a lábairól a fáslikat, leveszem a fejéről a kantárt és kényelmesebb kötőfékre cserélem. Szőrkefével tisztára kefélem a szőrét, egy enyhén nedves ronggyal fényesre törlöm. A fejét egy puha kefével megtisztítom, kikaparom a patáit, kikefélem a sörényét meg a farkát. Ellenőrzöm az inait és végignézem minden porcikáját, nincs-e sérülés valahol. Adok neki egy almát, majd visszavezetem az istállóba. Egy órakor kap egy kis zabot meg szénát ebédre. Ezután 3 körül felkantározom Ivit és kivezetem a körkarámba. Itt szőrén fellendülök a hátára és lépésbe indítom. Lehet furán hangzik, de én szeretek szőrén lovagolni mert így még közelebb kerülhetek a lovamhoz. Invasor egyáltalán nem ideges, már megszokta a furcsa heyzetet. 15 perc sétálgatás után leugrok a hátáról, visszavezetem a bokszába, leveszem a kantárját és a helyére teszem a felszereléseinket. Bemegyek a zabosba, elkészítem a vacsiját és este odaadom neki. Miután befalta a helyére viszem az etetőedényét és kap búcsúzóul egy lócsokit és egy cuppanós puszit puha orrocskájára.

TAKTIKÁNK / AMIRE A VERSENYEKEN TÖREKSZÜNK /
A taktikánk fontos része az alapos, nem túl megerőltető bemelegítés, Ezután épségben bejutni a startgépbe és a rajtnál a lehető legjobban startolni. Ha nem jön össze, akkor sincs veszve még semmi, mert inkább a sprint a lényeges számunkra. Viszont igyekszünk mindig a belső köríven haladni, mert Invasor nem szeret kívül menni. A táv feléig a 2-3. helyen galoppozunk és innentől kezdünk gyorsítani. A célegyenesben /az utolsó 300-400 méteren/ engedem csak ki teljesen Ivit, aztán mehet, ami a csövön kifér! Néha, ha lankad a figyelme, meglengetem a pálcát a szeme előtt vagy finoman megcsípem, nem vagyok az az "üssük a lovat, attól majd jobban megy" hívő ember. De a testi épségünket soha, semmilyen verseny kedvéért nem kockáztatjuk, nem ér annyit a győzelem. Persze azért örülünk, ha bezsebelhetünk 1-2 győzelmet =)).

 Copyright (c)
Az edzéstervet ellopni és bármilyen módon másolni tilos!
By: Invasor és Andi.*